A történet vége…

Most itthonról, 14,5 órányi alvás után befejezem gyorsan a történetet.

Szombatról még nem írtam. Akkor sikerült vásárolni ezt-azt a családnak, lejártam a lábaimat 🙂 Voltam hatalmas „mall”-ban, egy-két másik óriási boltban, szerencsére sikerült mindenkinek találjak valamit, bár volt, akinek nehezen, de aztán telitalálatot 😉

Vasárnap reggel már be voltam sózva, hogy akkor megyek haza, összepakoltam, de csak este indult a gépem. Reggel még jött egy kis csomagolás, az ajándékokat egy másik dobozba tettem, mert a b?röndöm 28 kg lett. Végül 2×22 kg-mal jöttem haza + hátizsák (10kg). Ígyhogy itthon volt kis karácsony 🙂

No de még ott el kellett menjek 3 boltba délután, és csak aztán tudtunk kimenni a reptérre. Pillanatok alatt átjutottam (10-20p) az ellen?rzésen, úgyhogy maradt vagy 3 órám a beszállásig. Néztem némi jóbarátokat, aztán meg tengtem-lengtem. Vettem rögtön 3$-ért?él liter limonádét, de még mindig olcsóbb, mint itthon a reptéren :).

Aztán beszálltunk,?elszálltunk, és egy óra után hozták a vacsorát. United Airlines-en jobb volt a kaja, mint a Lufthansa-n, de azért ehet? volt. Folyamatosan kémleltem az ablakkon ki. Felszálláskor, mikor az els??elh?rétegen átjutottunk láttam?ényes?oltokat 🙂 Azok voltak a városok. Izgalmas volt. Aztán, amikor már repülési magasságunkat elértük, akkor megláttam a holdat és a csillagokat, és a hold meg megvilágította a?elh?ket. Nagyon szép volt.

2×1 órát sikerült aludjak, közben megnéztem a Michael Jackson?ilmet, ami egészen jó volt. This is it címet viselt. Nem aludtam valami jól, mert szédüléssel és hányingerrel ébredtem. Otthoni id? szerint 10 órakor, amikor már vakítóan sütött a nap, hozták a reggelit, napfelkeltét nem tudtam?ényképezni, mert akkor?elh?ben repültünk. Este még sikerült olvassak, de aztán már inkább csak a leszállást vártam.

Münchenben új ellen?rzés. A laptop és a?ényképez? miatt?élrerakták a táskámat és vártam pár percet. Fogtak egy névjegykártya méret? lapot, amivel végigtapizták ezt a két eszközt, és elvitték a kártyát elemzésre. Aztán mehettem is. Itt ismét 3 óra várakozás (jó csak kett? nettóba) és aztán indultunk is hazafele. Némi kaja, némi késés, de cserébe egy kis városnézés BP?elett. Nagyon szép volt. Naplementébe szálltunk le.

Itthon meg várt a kis családom (Papa, Mama, Sári), úgyhogy nagyon jó volt. Kislányok itthon ugrottak a nyakamba. 3?ogásos házi, magyar,?inom, nemm?anyag vacsora?ogadott…

Szóval összességében jó volt, sokat tanultam minden téren, de azért jó itthon.

Képek lehet, hogy még jönnek id?vel. Most egy kis pihi, megyünk hétvégére családdal a mátrába (holnaptól) aztán?ebruár 1-gyel indul a hajtás!

Jah, és az USB-s „kütyütölt?” deszkamodellje kész, és m?ködik, annak is akkor?ogunk neki csinálni.

Jó itthon!

2 hozzászólás “A történet vége…” bejegyzéshez

  1. Jó volt olvasni a kalandos utazásodat! :-)Én azért várom a képeket is, kedves?otoblogger!!! :-)))

  2. Lesz, lesz…
    Csak most indulunk egy kicsit családdal telelni a mátrába, aztán kicsi meló, és közben csak lesz kis id?m, hogy áttöltsem, és szerkesszem a képeket…

Hozzászólás a(z) Kisvic bejegyzéshez Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás