Mikor leszálltunk (kicsit rázós volt a?elh?kön keresztül jönni megint), akkor vagy egy kilómétert kellett gyalogolni, hogy megint megnézzék, hogy kivagyok, hovajövök, ujjlenyomatot vettek minden ujjamról, aztán mikor már megvolt a csomagom is, akkor megint le kellett adjak egy papírt, hogy miért vagyok itt, hol?ogok lakni (amit persze akkor még nem is tudtam).
Végre kijöhettem, megtaláltam Laci bácsit, akivel aztán bementünk a cégbe. Gyors megismerkedés pár emberrel, „I?eel like a zombie” -t ki bírtam nyögni. Aztán jöttünk ide a hotelba, ahonnan most is írok, letettem a cuccot, és mentünk vacsorázni.
Egy lasagne befigyelt, jót dumáltunk, bár néha elkalandozott a?igyelmem, és?áradt voltam, hogy mindenre tudjak koncentrálni. Aztán visszahozott, és mentem zuhanyozni, aludni. Ez itteni id? szerint (otthoni -7 óra, tehát otthon du 3 óra van, míg itt reggel 8) 19:30-kor volt. Nem bírtam rögtön elaludni, de sokat nem is kellett ringassam magam.
Reggel viszont 3kor ébredtem, és 4ig?orgolódtam. Aztán inkább?elkeltem. Azaz néztem egy kis TV-t. Láttam két jópofa dolgot, az egyik a yudo, ami egyb?l megtetszett, gyakorlatilag házi szitanyomó (33$), a másik meg egy vágógép circut névre hallgatva
Itt vagyok vagy inkább itt lehet látni, hogy mi hogy merre meddig.
A szobám valahogy így néz ki:
9re jön értem Laci bácsi, és megyünk be Chicago-ba, a John Hancock toronyba. Addig meg pihenek kicsit.
Vélemény, hozzászólás?