El?ttem egy kép. Amit láttam. Amit szeretnék. Most leírom.
Tavasz van, a nap utolsó sugarai kíváncsian kacsintanak még vissza a Gellért-hegy mögül. A víz csobog. Alattam. Sétálok át a túlpartra. Még egy hajó is átsiklik a híd alatt. A gondolataimmal küzdök. Küzdök már régóta, és lépegetek egyre el?rébb. Mit szeretnék, miért szeretném, hogyan érem el. Mi a végcél? Eddig a pillanatig azt gondoltam, hogy azt szeretném elérni, amit el?z? tavaszon láttam; egy 70 körüli házaspár sétált át ugyanott kézen?ogva. Kell ennél több? És akkor állt egy bácsi. El?tte?ényképez?, állványon. Mögötte kicsit egy néni. Mosolyogva várta, hogy elkészüljön a m?. Nem pont ezt szeretném. De azt, ahogy a néni állt a bácsi mögött… Azt igen. Természetesen ennek a párja is meg kell, hogy legyen, és erre meg nekem kell törekedjek.
Furcsa dolog szemmel?otózni, és az élményt leírni. Fotós válság? Frissülés? Meglátjuk.
Vélemény, hozzászólás?