Régen utáltam, hogy nekem nincsen semmilyen „dolgom”, amit úgy nagyon ?znék. Voltak, akik rajongtak a II. világháborúért, volt, aki a delfinekért volt oda-meg vissza, valaki megszállottan bütykölt elektronikai cuccokat, de engem minden érdekelt.
Most pedig örülök, hogy azért van 1-2 dolog, amit kicsit mélyrehatóbban ?zök, mint egy átlagember. Ilyen a?otózás, a bringázás…
Na de hogy jönnek ide a példaképek? Azok is olyan?urcsa dolgok. Egyszer egy osztálykirándulás alkalmával vagy 10-en aludtunk?iúk egy szobában, és jött a sötétben a körkérdés: „Neked ki az ideálod?” Félig poénos, ugyanakkor megintcsak elgondolkodtató. Ideál… Példakép. Megint csak „senki” a válasz. Sokmindenkit?l kapok tanácsot (pl.?otózásban) és bírom is a kritikát, mert abból lehet tanulni, nem abból, hogy „jujdeszép”. De azóta megintcsak ott tartok, hogy ebben is van példaképem. Chris Orwig. És nem minden képe, nem is?eltétlen (csak) a képei. Hanem a hozzáállása. A vidámsága, lendülete, kreativitása, életmódja. Aztán két hete rábukkantam a tvPaprika nézése közben Jamie Oliver-re, aki szintén leny?göz? megszállottsággal és odaadással??z.
Vélemény, hozzászólás?