… de Peti barátommal megbeszéltük (aki bútorrestaurátorként dolgozik, és tegnap nekem segített 1-2 apróságban, ami 200×90 cm-es apróság, és majd lesz róla poszt), hogy nekünk, ha át kell menni a Dunán, az nagy trauma. BE menni PESTRE. Ahhoz lelki er? kell, az nem megy csak úgy. Rá kell készülni.
Bence barátom másképp?ogalmazta meg ugyanezt: “ha pesten jártam, utána lezuhanyzom. kivétel ezalól, ha úszva jövök”
tömeg, ricsaj, nyomakodás…
u.i.: ezt nevezem valahogy budai polgári neveltetésnek? :S nem tudom… valahogy ez egy érzés. és mikor bementünk az egyik boltba, ahol a pultos csaj (20-30év), az anyjától kérdezte, hogy hogyan kell mákostésztát??zni… mert, ha esterházy tortát kérdezte volna…
Zsuzsi is mindig kikéri, hogy budai. Kétszer is…
Amúgy meg kevés kivételt?l eltekintve az az oldal egy rakás szutyok. Bár a Moszkva-térrel ti se büszkélkedhettek.
Vidék rulz! 😉