Gyereknevelésről – tisztelet

Írok én úgy, hogy nincs gyerekem… Na mindegy…

Szóval táplálkozásom közben gondolkodtam-gondolkodtam, hogy ha rászól valaki egy gyerekre, akkor mi az a pont, amikor a gyerek tudja, hogy bizony meg kell csinálnia, amit kérnek tőle… Mivel lehet elnyerni azt a tiszteletet, hogy ha kérek/mondok valamit, akkor azt megcsinálja. Lehet, hogy hülyeség, de most így gondolom:

Ha azzal fenyegetem: “ha tovább csinálod, nem tudom mit csinálok veled”… Na ez totál hülyeség… Hát ha anya azt sem tudja, hogy mit csináljon velem, akkor addig csinálom, míg ki nem találja, mert ez engem is érdekel…

Ha azzal fenyegetem: “én széjjeltéplek” “kinyírlak” “megöllek” Egyrészt brutális. Másrészt nem hülye a gyerek… “nem hülye, csak gyerek”. Szóval ez megint bolondság…

És mi van akkor, ha fogom magam, és kitartok amellett, amit kérek. Kérlek szépen, hogy tedd meg ezt. És megvárom. Ott állok mellette, amíg meg nem csinálja. Nem pedig elfelejtem 3 perc alatt, hogy mit kértem. Tehát gyakorlatilag számon kérem rajta, hogy megcsinálta-e, amit kértem. Persze a személyére alakítva.

Na jó. Elég volt a hülyeségből, megyek vissza pakolni…

Írta: Domshow Kategória: Gondolatok a nagyvilágról 6 hozzászólás »
2011. szeptember 06. kedd - 18:48