Példaképek

Régen utáltam, hogy nekem nincsen semmilyen “dolgom”, amit úgy nagyon űznék. Voltak, akik rajongtak a II. világháborúért, volt, aki a delfinekért volt oda-meg vissza, valaki megszállottan bütykölt elektronikai cuccokat, de engem minden érdekelt.

Most pedig örülök, hogy azért van 1-2 dolog, amit kicsit mélyrehatóbban űzök, mint egy átlagember. Ilyen a fotózás, a bringázás…

Na de hogy jönnek ide a példaképek? Azok is olyan furcsa dolgok. Egyszer egy osztálykirándulás alkalmával vagy 10-en aludtunk fiúk egy szobában, és jött a sötétben a körkérdés: “Neked ki az ideálod?” Félig poénos, ugyanakkor megintcsak elgondolkodtató. Ideál… Példakép. Megint csak “senki” a válasz. Sokmindenkitől kapok tanácsot (pl. fotózásban) és bírom is a kritikát, mert abból lehet tanulni, nem abból, hogy “jujdeszép”. De azóta megintcsak ott tartok, hogy ebben is van példaképem. Chris Orwig. És nem minden képe, nem is feltétlen (csak) a képei. Hanem a hozzáállása. A vidámsága, lendülete, kreativitása, életmódja. Aztán két hete rábukkantam a tvPaprika nézése közben Jamie Oliver-re, aki szintén lenyűgöző megszállottsággal és odaadással főz.

Írta: Domshow 2010. augusztus 16. hétfő - 10:19

Hozzászólás írása