A történet vége…

Most itthonról, 14,5 órányi alvás után befejezem gyorsan a történetet.

Szombatról még nem írtam. Akkor sikerült vásárolni ezt-azt a családnak, lejártam a lábaimat Voltam hatalmas “mall”-ban, egy-két másik óriási boltban, szerencsére sikerült mindenkinek találjak valamit, bár volt, akinek nehezen, de aztán telitalálatot

Vasárnap reggel már be voltam sózva, hogy akkor megyek haza, összepakoltam, de csak este indult a gépem. Reggel még jött egy kis csomagolás, az ajándékokat egy másik dobozba tettem, mert a bőröndöm 28 kg lett. Végül 2×22 kg-mal jöttem haza + hátizsák (10kg). Úgyhogy itthon volt kis karácsony

No de még ott el kellett menjek 3 boltba délután, és csak aztán tudtunk kimenni a reptérre. Pillanatok alatt átjutottam (10-20p) az ellenőrzésen, úgyhogy maradt vagy 3 órám a beszállásig. Néztem némi jóbarátokat, aztán meg tengtem-lengtem. Vettem rögtön 3$-ért fél liter limonádét, de még mindig olcsóbb, mint itthon a reptéren .

Aztán beszálltunk, felszálltunk, és egy óra után hozták a vacsorát. United Airlines-en jobb volt a kaja, mint a Lufthansa-n, de azért ehető volt. Folyamatosan kémleltem az ablakkon ki. Felszálláskor, mikor az első felhőrétegen átjutottunk láttam fényes foltokat Azok voltak a városok. Izgalmas volt. Aztán, amikor már repülési magasságunkat elértük, akkor megláttam a holdat és a csillagokat, és a hold meg megvilágította a felhőket. Nagyon szép volt.

2×1 órát sikerült aludjak, közben megnéztem a Michael Jackson filmet, ami egészen jó volt. This is it címet viselt. Nem aludtam valami jól, mert szédüléssel és hányingerrel ébredtem. Otthoni idő szerint 10 órakor, amikor már vakítóan sütött a nap, hozták a reggelit, napfelkeltét nem tudtam fényképezni, mert akkor felhőben repültünk. Este még sikerült olvassak, de aztán már inkább csak a leszállást vártam.

Münchenben új ellenőrzés. A laptop és a fényképező miatt félrerakták a táskámat és vártam pár percet. Fogtak egy névjegykártya méretű lapot, amivel végigtapizták ezt a két eszközt, és elvitték a kártyát elemzésre. Aztán mehettem is. Itt ismét 3 óra várakozás (jó csak kettő nettóba) és aztán indultunk is hazafele. Némi kaja, némi késés, de cserébe egy kis városnézés BP felett. Nagyon szép volt. Naplementébe szálltunk le.

Itthon meg várt a kis családom (Papa, Mama, Sári), úgyhogy nagyon jó volt. Kislányok itthon ugrottak a nyakamba. 3 fogásos házi, magyar, finom, nemműanyag vacsora fogadott…

Szóval összességében jó volt, sokat tanultam minden téren, de azért jó itthon.

Képek lehet, hogy még jönnek idővel. Most egy kis pihi, megyünk hétvégére családdal a mátrába (holnaptól) aztán február 1-gyel indul a hajtás!

Jah, és az USB-s “kütyütöltő” deszkamodellje kész, és működik, annak is akkor fogunk neki csinálni.

Jó itthon!

Írta: Domshow Kategória: Külföldön 2 hozzászólás »
2010. január 27. szerda - 12:28

Legyen mondjuk minden héten a PÉNTEK

Tegnap volt az utolsó gyári nap, amikor munkanap volt, és benn volt mindenki. Kedvesek voltak, mert egy páran jöttek, és jó utat kívántak.

Sikerült látnom a lapkaköszörűt munka közben, hát csak álltam, és bámultam. Csodálatos. Készítettem róla pár videót. Hosszú percekig néztem. Ha kell, tud dolgozni éjjel nappal. Ha jól tudom, ment már talán egy hétig folyamatosan. Csak etetni kell az alapanyaggal, és időnként ellenőrizni, hogy tűrésen belül van-e. Aztán a raktárban nézelődtünk, hogy milyen köszörű”kövek” vannak, bár ott nem nagyon akartunk zavarni, mert eléggé sietős volt a srác munkája, ugyanis a hétfői “termés” dupláját kellett pénteken megcsinálnia. Ha minden hét olyan lenne, mint ez a hét, akkor szép bevételük lenne. Legyen úgy.

Ebédre vajas burgert ettem. Nagyon finom volt! Igen, ezt tényleg alig bírtam átharapni. Igaz McDonalds-ban nem ettem, azt itt valamiért annyira nem szeretik. Ez valami másik fajta gyorskajálda volt.

Ebéd után még tettünk-vettünk benn a gyárban, beszélgettünk.

Vacsorára kínait vittünk haza hozzájuk, nekem annyira nem ízlett, bár nem volt rossz. Úgyhogy nem csak szakmai tudásra teszek itt szert, hanem egy gasztronómiai kiránduláson is vagyok

Ez a szobám kívülről Nagyon megtetszett a minta.

Ma bevásárlós nap lesz…

Írta: Domshow Kategória: Külföldön Nincs hozzászólás »
2010. január 23. szombat - 14:09

A Bifidus Egycentis

Nem tudom, hogy ettől-e vagy, hogy hozzászoktam a kajához, de az első pár nap után helyreállt az emésztésem. Igen, akkor kezdtem el enni a D***ne gyümölcsjoghurtjait minden reggel. Tényleg lehet benne valami.

Írta: Domshow Kategória: Külföldön 2 hozzászólás »
2010. január 22. péntek - 14:52

Tücsörtök

No hát tegnap. Reggel bevittek a gyárba, de Laci bácsinak mennie kellett, úgyhogy csak kidobott. Én ültem ott vagy 2 órát, nem baj, olvastam, és eszembe jutott egy újabb névjegy ötlet…

Aztán a másik tulaj mesélt egy-két dolgot, megmutatta a szoftvert, amivel a CNC programot meg lehet írni gyakorlatilag paraméterek beadásával, aztán van valami program, ami ellenőrzi az egészet, és mutatja a szerszám útját. Szóval egyszerű és nagyszerű az egész

Ebéd után ismerkedtem magam a szoftverrel, és végignéztem az összes videót a menet illetve bordástengely marásról, hát lesz miből mazsolázni, hogy mit teszek fel a netre. Van olyan, ahol hűtővíz nélkül csinálják az egészet, és látszik minden egyes pillanata.

Utána este mexikói étterembe mentünk. Érdekes volt. Hoztak üres taco-t, az valami kukoricalisztből készült lapos izé (száraz palacsinta), azt kellett mártogatni piros csípős szószba. Aztán avokado krém, az bazierős volt, mert nem volt jól összekeverve, és nekem jutott az erős, aztán meg ettem halas taco-t. Nem volt nyerő az egész, de ehető volt

Kb ennyi csütörtökre.

Ma megnézem a lapkakészítő gépet működés közben, úgyhogy az biztos jó lesz

Írta: Domshow Kategória: Külföldön Nincs hozzászólás »
2010. január 22. péntek - 14:20

Egy kérés

Már több napja gondolkodom ezen, hogy kb 40-en olvassátok azt, amiket írok Amerikai látogatásomról.

Kérlek, hogy mindenki írjon egy kommentet, hogy tudjam kik azok, akik rendszeresen olvassák ezeket a soraimat.

Csak egy nevet, e-mail címet kell kitölteni, aztán jöhet a szöveg. (nem fog azonnal megjelenni, mert jóvá kell hagyjam mindet), de tényleg, csak 2 perc az egész, és szívesen tudnám, hogy ki az a kb 40 ember. Elég csak egy keresztnév-becenév, amiből tudom, hogy ki az…

Köszönöm!

update: természetesen, ha valakinek valamilyen kérdése van, annak szívesen válaszolok, akár itt, akár e-mailben…

Írta: Domshow Kategória: Külföldön 23 hozzászólás »
2010. január 21. csütörtök - 14:07

Hogyha ma lesz a holnap tegnapja… – Szerda

Tegnap reggel menetmarással kezdődött… Az is oly’ gyorsan ment, hogy hihetetlen. Kicsit visított, mert erős anyagba nyomták, de hát ez van. Jah, és a CNC program (bár nem nagyon értek hozzá) is olyan egyszerű, hogy elképesztő. Van hozzá szoftverük, ami bizonyos paraméterek beadása után (anyag, szerszám és csap/furat paraméterek) egy pillanat alatt kidobja a kész programot.

Aztán volt egy kis szabadidőm a gyárban, vittem könyvet, hogy olvassak, de inkább elkezdtem gondolkodni azon, hogy mindazt, amit itt megtanultam, hogyan fogom otthon kamatoztatni, és írogattam ezt-azt.

Ebéd előtt kiderült, hogy most mehetünk abba a gyárba, ahol nagy mennyiségben fogyasztják a vágóéleiket a gyár(unk)nak, úgyhogy be az autóba, némi ebéd (hamburger, úgyhogy az is kipipálva), aztán bő órányi vezetés oda, kicsit több vissza, mert lett forgalom. Tegnap összesen majd’ 200 mérföldet mentünk.

No de ott… Volt egy magyar származású titkárnő féle, nagyon kedves volt, de egy mukkot nem beszél magyarul. A férje és az üzemvezető (?) mutatta meg, hogy miket csinálnak. Félelmetes számokkal dobálóztak, hogy 350 000 alkatrészt csinálnak egy évben, és ez csak az egyik fajta. Teljesen automatikus. Csak nagymennyiségben kell etetni az alapanyaggal, a többit csinálja maga. És aztán a készterméket kell kivenni. Ugyanez ment egy másik gépnél is. No meg voltak ősrégi gépek, de tényleg. A legfiatalabbra mondták, hogy 50-60 éves. És működik rendesen.

Volt egy ellenőrző szobájuk, úgyhogy láttam, hogy hogyan ellenőrzik, hogy mennyire kör alakú lett a kör stb. Meg volt ott egy számítógép, amin megrajzolják a munkadarabot, és utána virtuálisan kidobja, hogy hogyan készül el. Ha valami nem stimmel, akkor robbanással jelzi, hogy mi lenne a vége Elképesztő, hogy hol tart a világ.

Massachusetts-en (nehéz szó leírni) keresztül jöttünk-mentünk, csak áthajtottunk rajta, kicsit szebb város, mint Chicago. Legalábbis nekem kézzel foghatóbb.

Itt egy templom, aminek aranyozott a kupolája, és nagyon régi. Az aranyat az állam adta, mert olyan régi.

Ez csak egy látkép:

Ilyen az úthálózat a városban:

Meg még egy látkép

Ma egy kis elméleti oktatás lesz bizonyos speciális menetek marásáról.

Írta: Domshow Kategória: Külföldön 1 hozzászólás »
2010. január 21. csütörtök - 14:04

Kedd

Tegnap benn voltunk a gyárban sokat.

Reggel értekezlet volt, 6-an kb beszélgettek, hogy milyen feladatok vannak. Kb 20-30p-ig tartott, felét értettem is

Aztán “felállítottak” (set up) egy bordástengely marást. Elképesztő, hogy 6 inch (kb 15cm) bordástengelyt, 24 fogasat 3:41 alatt elkészítettek, és tökéletes. Sima stb. Jójó, Ti ezt nem értitek, de az a lényeg, hogy normál esetben ez eltart kb fél óráig, ha nem tovább…

Aztán beszélgettünk erről-arról, hogy mit hogyan, hogy a sárgarézbe életlen szerszámmal kell dolgozni, mert különben kikapja a vágóéleket, aztán, hogy hogyan lehet újraélezni a vágóéleket és hányszor.

Ebédre valami kenyérsütödébe mentünk, legalábbis a “reklámja” alapján ezt mondanám róla, de szendvicseket adnak helyben sütött kenyérbe, és nagyon finom volt. Azt pedig, hogy “orange juice” sehol nem érti senki. Mindenhol visszakérdeznek, hogy mi??. Ja, gondolom sok hülye issza a kólát

Délután kicsit lógattuk a lábunkat, aztán Laci bácsi felesége elküldött minket, hogy ha már nem csinálunk semmit, akkor szép idő van, és nézzük meg Lake Forestet, mert szép házak vannak. Eszméletlen drágák, szépek, de túl nagyok. Voltunk a “tónál” is, szép volt a naplemente előtt. Aztán visszamentünk a gyárba.

Egy iskolabusz azért jár a közönségek

Kieső időben nézegettem egy-két újságot, megtaláltam a hirdetéseiket. Hát van mit azon is csiszolni…

Aztán a felesége szólt, hogy megy haza, menjünk mi is, mert van vacsora. Maradtunk még egy kicsit, kaptam konyakot, valami jófajtát, aztán elindultunk. Itt pl. lehet vezetni egy pohár itallal is. Igaz, nekem kicsit a fejembe szállt, úgyhogy nem vezettem volna, de mindegy.

Aztán vacsora után elkezdtem kérdezgetni Laci bácsit a dolgozókról, úgyhogy elvileg mindent tudok, hogy ki mit csinál, és ki milyen ember Általában véve mindenki rendes, de mindenkinek van valami aprósága, ami bosszantó lehet, ha előjön. Tudni kell velük bánni.

Hát valahogy ennyi.

Ma menetmarás lesz, meg még ki tudja mi…

Vár rám még egy pizza a legelső helyen, mert hogy ott fatüzeléses kemencében sütik, lehet, hogy még egy pizza a “silo”-ban, mert hogy ott meg nagyon finom, aztán valamikor egy kínai “egg roll”. Szombat-vasárnap valószínű elmegyünk megint egy-két boltba, állítólag van egy olcsó cipőbolt is… Aztán vasárnap 20:55-kor indul a gépem, 19:30 körül kinn kell lenni legkésőbb, de szerintem 18:00 körülre kimegyek. Amíg ezek a pöcsök átvizsgálnak… Mondjuk remélem nem lesz túl nehéz a bőröndöm, mert viszek haza 1-2 vasat

Írta: Domshow Kategória: Külföldön 4 hozzászólás »
2010. január 20. szerda - 14:01

Hétfő

Hétfőnként úgy érzem magam, mint Robinson a szigeten. Várom Pénteket.

No hát tegnapról nincs egy darab kép se. Na ez nem igaz, egy darab van De nem mutatom meg

Reggel a gyárnál felvett Laci bácsi üzlettársa Jim, és elindultunk egy viszonteladóhoz beszélni az új szerszámokról. Voltak vagy 4-5-en, és eléggé érdeklődőek voltak. Hoztak rajzot, hogy mit kéne csinálni, és megoldható-e a szerszámokkal stb. Úgyhogy úgy tűnik sikeres volt a találka.

Aztán mentünk egy gyárba, ahol szintén mutattunk valamit, hogy ezt meg tudják csinálni, szintén érdeklődő volt a csávó, úgyhogy az is jó volt.

A kettő között ettünk egy salátát (nem tudom, hogy az a saláta, ami nekem éppen elég volt – egyébként Cézár saláta – hogy volt elég egy 140kg-os csávónak, mindegy). Este meg megint oda mentünk, ahol először ettünk, de most… Húúúúú. Először is hoztak pirítós kenyeret, a kikészített kistányérodba rakhatsz olívaolajat, sót, borsot, és lehet tunkolni. Aztán kérdezték, hogy kérünk-e polipot meg tintahalat, mondták, hogy igen. Benyomtam egy tintahalat, és még mindig nem ízlik. A poliphoz most nem volt kedvem. Aztán minestrone levest ettünk, finom volt, de volt benne fejtett bab, amiről én nem tudtam. Mindegy. Utána pedig halat ettünk, már nem tudom, hogy mit, mert sokszor Laci bácsi ajánl kaját, én meg ráhagyom. Nem választ rosszul. Mellé jó fokhagymás krumpli volt. Szóval jót ettünk. Mondta, hogy majd még megyünk oda, és eszünk pizzát is, mert fatüzeléses kemencében nagyon finomat sütnek.

Időrendben most egy cseppet visszaugrom, amikor 2:30körül megérkeztünk a gyárhoz, akkor még azért tanultam ezt-azt, mesélt nekem meg mutatott ezt-azt az öreg, úgyhogy tanultam rendesen. Láttam a legelső szerszámokat, hallottam olyan sztorikat, hogy hogyan léptek át következő típusra, hogyan jött az ötlet stb.

Valami elképesztő mennyiséget autóztunk tegnap. Vagy 300-400 km-t. Én majd’ elaludtam.

Ma meg a gyárban leszünk, és mutatnak menetmarást meg ezt-azt.

Unom a HÉTFŐket, unom a keddet, leszarom, a szobámban nem csinálok rendet

Írta: Domshow Kategória: Külföldön Nincs hozzászólás »
2010. január 19. kedd - 14:08

Mai reggeli

Na ez már egészen korrekt volt…

Omlett, bacon (na ez nem volt annyira finom, mint otthon…), forró csoki, müzli…

Ami nem tetszik (már megint, hogy mi nem tetszik), hogy műanyag tányérok, evőeszközök vannak. Egyrészt szar abból enni, másrészt mérhetetlen mennyiségű szemetet termelünk.

Persze közben TV.

Jah, és reggel kiléptem, és nézem, hogy ez meg miaszar itt. Hát hoztak újságot. Ilyen a folyosó, ha hoznak újságot:

Na most indulok, mert mindjárt itt vannak értem

Írta: Domshow Kategória: Külföldön Nincs hozzászólás »
2010. január 18. hétfő - 15:24

Chicago again

Bár reggel rossz volt az idő, délutánra kisütött a nap, és bementünk chicagoba.

No de ne szaladjunk annyira előre.

Reggel megkóstoltam a tojásrántottát, hát az is felejthető élmény. Valószínű ma reggel müzli lesz, azt csak nem rontják el. No meg forrócsoki.

Aztán mászkáltam kicsit itt a környéken egy fél órát, és láttam kayoti-t vagy miarákot, ez valami farkas szerű dolog, és szerencsére jó messze volt. Aztán meg feketemókust is.

Utána bementünk a “gyárba” ami nem olyan nagy, mint amit itt elképzelünk, de azért volt egy jópár gép, és egyéb kiszolgáló dolgok. Szóval most már tudom, hogy hogyan készülnek a szerszámok, lapkák. Egyszerű és nagyszerű. Félelmetes, hogy milyen fantasztikus ötletei vannak az öregnek…

Már ott láttuk, hogy kezd kisütni a nap, úgyhogy eldöntöttük, hogy bemegyünk Chicagoba. Előtte ebédeltünk egy halas helyen, heti 3000 font halat vesznek (1,4 tonna körül van), és ettem tonhalat.  “medium” módra volt megsütve, nem tudom miért olyat kaptam, belül még nyersnek hatott, de ha ettől nem halnak meg emberek, akkor megeszem én is – gondoltam, és tényleg jó volt.

Aztán irány Chicago!

A jobbra látható toronyba mentünk fel. 40mp alatt vitt fel a lift, maximális sebessége 20 mérföld/óra, azaz 32 km/h! Nyeltem nagyokat, hogy kiduguljon a fülem

Ilyen volt lenézni…

Valahol arra lakom, ami középtájt van

Aztán mostam egy kis ablakkot, kicsit inogott alattam minden.

Úgyhogy jól megkapaszkodtam

De ezt láttam, úgyhogy…

És ilyen nyüzsgést akartam még fotózni, sikerült.

Este náluk vacsoráztam, végre normális ízeket. Zöldségleves, sültcsirke, krumplipüre.

Most mindjárt megyek reggelizni, aztán irány a meló. 7:30-ra jönnek értem, és megyünk valami nagy gyárba, ahova el akarják adni a szerszámokat, mert ott nagy sorozatokat gyártanak. A másik tulaj fogja tartani az előadást. Remélem érteni fogom. A szakszavaktól tartok kicsit…

Írta: Domshow Kategória: Külföldön Nincs hozzászólás »
2010. január 18. hétfő - 14:27

Szombat

Reggel 9kor elindultunk be Chicagoba. Olyan 40km-re vagyunk a belvárostól.

A forgalom: nagy, de valahogy nem tülekednek annyira az emberek. Igaz, szinte mindenhol van 2-3-4… sáv egy irányba, úgyhogy van hely.

Benn sajnos ugyanolyan rossz idő volt, mint itt, ködös, felhős, úgyhogy nem mentünk fel a toronyba, mert semmi értelme nem lett volna. Megpróbálnánk majd ma, de szerintem ugyanilyen rossz idő lesz. Úgyhogy majd jövő hétvégén, vagy valamikor hétközben.

Azért fotóztam ezt-azt…

Ja igen, először is itt lakom, fenn, a kiugró mellett jobbra az első szoba az enyém Az emelettek úgy vannak számozva, hogy a földszint az első emelet. A második emelet az nálunk az első lenne… Gyakorlatilag a szinteket számozzák. Úgyhogy a harmadikon lakom

Aztán itt van nem messze két szép postaláda, gondoltam ezeket is megörökítem

Akkor ilyen a belváros:

Egy rendőrautó (lesz mentő is)

Ez egy olyan torony, ami a Chicagoi tüzet túlélte. (igen, a kép ratyi, mert kocsiból, mozgás közben… de majd, ha megyünk be még egyszer, megpróbálom újra…)

Ez a látvány látható, ha a tóparton megyünk a “downtown” felé. A parton nagy, esernyő alakú hullámtörők vannak, és homokos a part. Bár most ki van kotorva nagy halmokba a homok, gondolom a tél miatt, de nyáron biztos szép lehet…

Ez a szegény negyed felől a belváros. Azért itt sincsenek rossz házak, de gondolom nem ez a legalja. Itt élnek a feketék és a mexikóiak állítólag.

Na végre valami, ami csillog-villog

Villamos. Van, és ilyen emelvényen megy, bár nem láttam. Pedig kellene Sárinak fotózzak villamost, mert megkért egy-két dologra.

Az ígért mentő:

Itt a mentősöknek és a tűzoltóknak van olyan szerkezetük, amivel befolyásolják a lámpákat, tehát zöld utat adnak maguknak, és a többieknek pirosat. Mindeközben a lámpáknál van egy külön lámpa, ami fehéren világít, hogy tudd, hogy jön a mentő. Megkérdeztem, hogy miért kell külön lámpa… És hát aztán leesett, hogy azért vannak sokan, akik szeretik hangosan hallgatni a zenét

Aztán voltunk egy jópár nagy boltban. Az a tapasztalat, hogy sok a jó dolog itt, amiből tanulhatnánk. Kedvesek, alapvetően vidámak az emberek, ha úgy szólsz hozzájuk, no meg tudják, hogy Te vagy a vevő, és kiszolgálnak. Voltunk a „Best Buy” nevű boltban, ami gyakorlatilag olyan, mint nálunk az Electroworld, és ahogy megálltam valami előtt 10mp-re, hogy jobban szemügyre vegyem, jött oda valaki, és kérdezte, hogy van-e kérdésem, kérdezgetett, hogy mit akarok… És amikor látta, hogy csak nézelődök, akkor mondta, hogy ok, de ha van kérdésem, akkor nyugodtan…

Voltunk még egy-két helyen, ilyen-olyan boltokban, csak körülnézné, hogy tényleg a körömreszelőtől a szűzmáriáig mindent lehet kapni.

Aztán elmentünk egy horgász-vadász… boltba, na az jól nézett ki. Volt millió fajta pecabot, voltak motorcsónakok, fegyverek, meg némi ruházat ezekhez az outdoor tevékenységekhez. És olyan hely volt, hogy ilyeneket lehetett fényképezni:

Ez egy pecás kellékei. Persze semmi kordon, vagy jelző kötél, hogy ne tapizd össze… Oldalt volt egy vitrin, tele orsókkal. Ehhez még be sem kellett menni a boltba.

Ilyen volt a csillár. Persze nem sokan nézték meg. De nekem nagyon megtetszett…

Hódocska

Vadmacska

Disznócska. Ez rám röhögött

Volt persze maci is, de az annyira nem volt jó.

És végül egy kis Chevi… 37-es? Már nem is emlékszem, hogy mikori…

Aztán elmentünk Laci bácsi régi házához, ahol laktak, csak messze van, és ezért költöztek el onnan, ott megkóstoltam valami jófajta bort (állítólag tokaji aszú, de nem volt _annyira_ édes, úgyhogy tényleg finom volt), aztán végül náluk vacsoráztam. Ettünk “deep dish” pizzát, ami egy magas falú pizza, és tele van rakva mindenfélével. Jó volt, bár a hús valahogy itt nem az igazi. Az első este a lasagna-ban sem volt olyan jó, aztán ebédeltünk 8$ért egy “annyit eszel, amennyi belédfér” helyen, és ott volt valami BBQ cucc, az sem volt nyerő, és a pizzán lévő izé sem ízlett. Szerencsére nem sok volt rajta. Ittunk Villi Papát, aztán 9körül visszahozott.

Mindenhova kocsival mennek. Jóformán még kakálni is…

No ennyit a tegnapról. Nem tudom ma mi lesz, de majd meglátjuk Mindjárt megyek reggelizni. Ja igen, tegnap a reggeli izgalmas volt. Némelyik cuccról azt sem tudtam, hogy mi az. Na majd ma megpróbáljuk. Viszont a gofrihoz vittem mogyoróvajat. Hát nem olyan volt, amire számítottam. Sós, vacak. Sajnos attól meg kellett váljak. Viszont a narancslé az jó. Jah, és naná, hogy megy az óriástévé reggeli közben. Meg tegnap vacsora közben is ment, ami kicsit zavart. Ráadásul senki nem nézte, csak ment.

Ma este viszont megint Laci bácsiéknál fogok enni, és a felesége mondta, hogy “kotyvasztok valamit”. Remélem finom lesz. Elvégre erdélyi származású, úgyhogy csak tud finomat főzni, igaz itt él vagy 7 éve, úgyhogy elkényelmesedett. Mondta, hogy minek főzzön be, amikor 2$ért megkapja bármikor az eltett cseresznyét stb. Nem tudom, én azért szeretem a házi lekvárt.

Írta: Domshow Kategória: Külföldön Nincs hozzászólás »
2010. január 17. vasárnap - 14:21

Chicago

Mikor leszálltunk (kicsit rázós volt a felhőkön keresztül jönni megint), akkor vagy egy kilómétert kellett gyalogolni, hogy megint megnézzék, hogy kivagyok, hovajövök, ujjlenyomatot vettek minden ujjamról, aztán mikor már megvolt a csomagom is, akkor megint le kellett adjak egy papírt, hogy miért vagyok itt, hol fogok lakni (amit persze akkor még nem is tudtam).

Végre kijöhettem, megtaláltam Laci bácsit, akivel aztán bementünk a cégbe. Gyors megismerkedés pár emberrel, “I feel like a zombie” -t ki bírtam nyögni. Aztán jöttünk ide a hotelba, ahonnan most is írok, letettem a cuccot, és mentünk vacsorázni.

Egy lasagne befigyelt, jót dumáltunk, bár néha elkalandozott a figyelmem, és fáradt voltam, hogy mindenre tudjak koncentrálni. Aztán visszahozott, és mentem zuhanyozni, aludni. Ez itteni idő szerint (otthoni -7 óra, tehát otthon du 3 óra van, míg itt reggel 19:30-kor volt. Nem bírtam rögtön elaludni, de sokat nem is kellett ringassam magam.

Reggel viszont 3kor ébredtem, és 4ig forgolódtam. Aztán inkább felkeltem. Azaz néztem egy kis TV-t. Láttam két jópofa dolgot, az egyik a yudo, ami egyből megtetszett, gyakorlatilag házi szitanyomó (33$), a másik meg egy vágógép circut névre hallgatva

Itt vagyok vagy inkább itt lehet látni, hogy mi hogy merre meddig.

A szobám valahogy így néz ki:

9re jön értem Laci bácsi, és megyünk be Chicago-ba, a John Hancock toronyba. Addig meg pihenek kicsit.

Írta: Domshow Kategória: Külföldön 1 hozzászólás »
2010. január 16. szombat - 16:11

Asszem a net sem rossz itt

Írta: Domshow Kategória: Külföldön Nincs hozzászólás »
2010. január 16. szombat - 15:32

A felhők fölött mindig kék az ég?

Írta: Domshow Kategória: Külföldön Nincs hozzászólás »
2010. január 16. szombat - 14:24

Skype az egész világ

Most beszéltem Sárival cikra 7600 km-re Tőle. És jó minőségű, gyors volt az adatátvitel, úgyhogy meg vagyok elégedve.
Nektek jó étvágyat, nekem meg még bő egy órát kell várjak a reggeliig, pedig már korog a gyomrom.
Lassan frissítések érkeznek, berakom időrendbe őket.
Jah, aki dumálni akar velem, az skypeon keressen.

Írta: Domshow Kategória: Külföldön Nincs hozzászólás »
2010. január 16. szombat - 13:23

On board – ebéd után a B-777-esen

A felszállás könnyebbnek tűnt, mint volt előbb. Sajnos (?) nem ablak mellett ülök, így nem tudok fényképezni. Annál is inkább, mert mindegyik ablakot lehúzták… És aki olvas, az lámpánál… Na ez amerika…

Nincs teltház, így relatív kényelmesen lehet utazni az „economy class”-on is. De ahol a pórnép 9-en ül egy sorban, ott a biznisz klássz 7en. Vicces látni a különbséget a két osztály között… No és kiszálláskor meg kiderült, hogy van még egy osztály, ott két sorban ül egy ember és soronként 4.

Jött az ivászat, aztán ebéd „chicken or pasta?”. Finom volt a csirke… Kép van róla, mert gondoltam, hogy dokumentálok sokmindent…

Fentről balról: saláta (jégsaláta), süti (piskóta gyümölccsel), zsömle jellegű készítmény, vaj (hátul a sarokban), narancslé,
Alul: ecetes szósz a salátára, csirke (finom volt!) valami szószba, répa meg bab, és némi krumplipüre.

Egész jó volt a kaja, elég is volt. Képen soknak tűnik, nem tudom miért, pedig tényleg nem volt nagy adag.

Próbáltam aludni, mert van ilyen kis csomagocska, amiben van zokni, alvószemüveg, füldugó, fogkefe, és egyéb piperecuccok, de valahogy nem megy. Így marad a jóbarátok, és az offline blogolás.

Volt valamelyik járaton internet, talán a két ünnep között… Mindegy, kb 10 órát (jó, már csak 8-9) úgysem bír ki a laptop…

Van némi „szórakoztató elektronika”, jópár hang és szintén szép számú film tekinthető/hallgatható, valamint van egy „map”, ami mutatja a GPS adatokat. Most valahol a britt szigetek fölött röpködünk, 11 000 méteren, 850km/h-val és -60 fok van kinn.

No most picit ráz, ez olyan furcsa… Olyan rossz, hogy nem tudok kinézni, és még csak kilesni sem, mert tényleg tök sötét van, hogy minden ablakot lehúztak.

Nemrég függönyöztek el 6 széket a „staff”-nak, gondolom lassan szunyálnak páran.

Nem tudom miért nem tudok aludni… 3:20-kor keltem, és hosszú lesz a nap… És még 7:45 utazás… Tényleg tiszta zombi leszek…

Iceland fölött némi turbulencia. Öveket becsatolni. Naná, hogy most mennék könnyíteni magamon.

Még 3000 mérföld, eddig 1700-at jöttünk bő 3 óra alatt. Olyan ívet írunk le, hogy ihaj J Mindjárt Grönland fölött vagyunk.

Írta: Domshow Kategória: Külföldön Nincs hozzászólás »
2010. január 15. péntek - 14:30

First flight (BUD-MUC)

Nincs free wlan úgyhogy most offline írom, aztán visszadátumozva felrakom a blogra Képeket is majd akkor szúrok be, úgyhogy ahol nincs, pedig írok róla, ott lehet reklamálni

Első repülőutamat sikeresen túléltem, bár voltak benne olyan dolgok, amiről kérdezgettem volna ezt-azt, hogy ez most mi volt.

Mikor kiérkeztünk a busszal, a buszról én szálltam le utolsónak, azt hittem, hogy én vagyok az utolsó utas, de aztán jött még egy busz, és így megtöltöttük a kis kb 80 személyes repülőt. Aztán jöttek a „kapcsolják be biztonságiöveiket, mobilt ki…” stb szövegek, és nekiindultunk a kifutópályának. Hát az tényleg olyan volt, mint a hetes busz… Zötykölődős szar. Na mindegy, túl lehet élni, ahogy a mellékelt ábra is mutatja

kinn a reptéren…

Aztán ahogy elértük a kifutópályát, mintha seggberúgtak volna, tapadtam bele az ülésbe, alig bírtam kinézni az ablakon Aztán jött a furcsa érzés, amikor elemelkedtünk. Megszűnt a zakatolás, de nagyon hirtelen volt nekem az emelkedés.

Éppen pitymállott, mikor indultunk fölfele, úgyhogy idő közben egyre csak jött fel a nap, de végülis nem láttam meg a korongját. Van egy csomó kép.

Na de amikor átértünk a felhőkön, akkor láttam meg az igazi szépséget. Nem hittem volna, hogy ez tényleg ilyen jó. Mintha vatta fölött repültünk volna… Aztán egy idő után (jó, hozták a kaját, piát, nem vagyok elájulva tőle… mindegy) megláttam bizonyos dolgokat, amik kilógtak a felhőrétegből. Először azt hittem, hogy egy reptér, és a repülők felkavarták a vékony felhőréteget, és ott tiszta a levegő. Aztán ezt az első lukat nem derítettem ki, hogy micsoda, mert valami kémény jellegű dolog lógott ki belőle, de utána megláttam a hegyeket. Hófödte csúcsokat. Na erről is lett pár kép G9 a barátom. Zsebemben elfér, bármikor előkapom.

Aztán elkezdtünk ereszkedni, meg forgolódni, na akkor nekem is forgott a fejem, úgy éreztem, mintha szédültem volna. Eléggé sokáig ültünk a felhők tetején, ott repültünk meglehetősen sok ideig. Sajnos sosem volt olyan szögben az ablakom, hogy tudtam volna szépen fotózni a „habok” magasságából a napfelkelte fényeit, de hát ez van. Semmi sem jöhet elsőre

Aztán relatív hosszú idő alatt átvágtunk a felhőkön, és végül megláttam a havas Müncheni tájat, de nem voltunk már túl magasan, kicsit meg is ijedtem. Aztán puff le, jópofa volt, hogy nem lassítva, hanem pont gyorsítva száll le a gép, mert kell a felhajtóerő. Utána meg „satufék”, és gurultunk be a helyünkre.

A képen látható leghátsó ablaknál ültem. Mint egy konzervdoboz belülről, olyan kicsi…

Most itt csücsülök a Muncheni reptér 2-es terminálján, és várom, hogy mikor lesz kiírva, hogy melyik kapunál kell beszálljak, mert jelenleg a 11:15-ös járatig vannak kiírva, és nekem egy órával később indul a B-777-esem 280 utassal a fedélzetén.

Nem kicsi a reptér, ahogy a mellékelt ábra is mutatja… Kb középen voltam, tehát jobbra-balra ezt a látványt lehetne látni.

update:

A 44-es kapuhoz „sietve” (volt rá majd’ 4 órám) láttam két kis kabint (szintén van róla fotó, de a google jobbakat mutat), ahol nyugton lehet szundikálni, vagy dolgozni. Jópofa ötlet, ha jól emlékszem 10euro/óra.

Sok hülye kérdés még a kapu előtt, hogy nem vagyok-e bűnoző… Mert ha az vagyok, majd megmondom mi?

Aztán ismételt átvizsgálás, mindent kirakni, aztán kézi fémkeresővel átnéztek, még a cipőmet is le kellett vegyem (jó tudni, hogy van benne fém ). Aztán a kis köcsög kivetette velem a fényképezőmet a kézipoggyásztból, kérte, hogy fotózzak vele, aztán töröljem ki. Átnézte a cuccomat rendesen. De persze csak az egyik fényképezőt kellett bekapcsoljam, fotózzak…

Aztán kaptam helyet, mert azt még BUD-on nem tudták, hogy hol fogok itt ülni (19C), és a hangosbemondón mondták, hogy „Medjeri” (persze hatásszünet előtte), vicces volt hallani a sok név között.

Már korábban láttam a gépet felülről, gondoltam, hogy ezzel fogunk menni, ugyanis United Airlines a németeknél relatív ritka a sok Lufthansa között, no meg termetes jószág volt.

két ilyen böszmeség hajtotta alattunk a szelet

Beszálltunk, kedves „sztyuárdeszek” vannak.

Írta: Domshow Kategória: Külföldön 2 hozzászólás »
2010. január 15. péntek - 08:42

the journey is begining

Kinn vagyok a reptéren, Sári keltett 3:20-kor, kicsit korán van.
most irány chicago, müncheni átszállással.
azt hiszem, az óceán fölött aludni fogok…

Írta: Domshow Kategória: Külföldön 4 hozzászólás »
2010. január 15. péntek - 06:53

Aranka! Szeretlek!

Írta: Domshow Kategória: Zene Nincs hozzászólás »
2010. január 10. vasárnap - 14:36

Ágas-bogas

Írta: Domshow Kategória: FOTOBLOG Nincs hozzászólás »
2010. január 08. péntek - 17:51

Gellért hegyen hóban

Orig.

2000K

BW

Írta: Domshow Kategória: FOTOBLOG Nincs hozzászólás »
2010. január 06. szerda - 23:45

Hó

Csináltunk hóembertmacit. Elvileg holnap lesz róla kép a készítőkkel együtt. Gyakorlatilag szerintem nem, mert már sötét lesz. Bár akkor meg lehetne vakuval játszani Na majd meglátjuk. Most meg megy töltőre az akksi, mert hamar lemerült a hidegben (igen, mást is fotóztam)

Írta: Domshow Kategória: Az élet értelme a világmindenség meg minden - 42 Nincs hozzászólás »
2010. január 06. szerda - 23:37

Ez jó!

Ez. E!.

Írta: Domshow Kategória: Foto 2 hozzászólás »
2010. január 06. szerda - 13:16

Amazon.com csapda

Valami hihetetlen jól csinálják. Csak meg akartam nézni, hogy hogy állnak a rendeléseim (igen, mióta van CIB internet kártyám, azóta két könyvet is rendeltem), és ahelyett, hogy ezt megtettem volna, ott tartok, hogy a “wishlist”-emen 10 újabb könyv szerepel…

Írta: Domshow Kategória: No comment Nincs hozzászólás »
2010. január 06. szerda - 12:47

Fürdőszobai kiegészítők

Jópofák

Írta: Domshow Kategória: No comment Nincs hozzászólás »
2010. január 06. szerda - 10:36

Mappa színesítés

Sárinál láttam, aki szintén lopta az ötletet, hogy egy fénykép felszabdalásával nyert csíkokat ragasztott a fehér, vagy egyszínű unalmas mappák gerincére. Végre találtam egy jó képet. 1500 pénzbe került a 3 db 30×45-ös kép előhívása (mert végül nem posztert kértem, ami 3000 lett volna, úgyis felszabdalom). Na mondjuk a harmadiknak csak az egyik fele volt erre felhasználva. Íme:

A sivár, üres mappák

Munka közben

Kész:

És az eredeti kép, amit felhasználtam (persze saját… Olaszországi vitorlázós kép)

Írta: Domshow Kategória: Foto, No comment 5 hozzászólás »
2010. január 05. kedd - 16:39